Synthesis Vizsgamunka – Analízis

A vizsgamunkám már jónéhány héttel ezelőtt elkezdtem. Igyekeztem minden nap foglalkozni vele egy kicsit, ha mást nem annyit, hogy meghallgatom, hányadán állok eddig. Fontosnak tartottam a presetek mellőzését, mivel leginkább a saját képességeim fejlesztése a célom a képzés során. Mindezzel együtt ez a projekt az abszolút legelső ilyen alkotásom, éppen ezért bár zenekezdeménynek szerintem édeskevés, azért mégiscsak büszkének kell lennem rá…

A trance és a drum & bass határoz meg engem leginkább, már hosszú évek óta. Azonban, ha zeneírásról van szó, jelenleg csak a d’n’b terén tudom elképzelni magam. Ezt a műfajt tartom számomra a leginkább kihívásnak, a legösszetettebbnek, a legnehezebben tanulhatónak – és éppen ezért is vonz annyira.

A vizsgamunkám készítése során a legnehezebb feladatnak azt éreztem, hogyan is tudok elvonatkoztatni azoktól a zenéktől, amiket hallgatok. Akarva-akaratlanul próbáltam valami hasonlót létrehozni, ami épp a fejemben „játszódott le”, s ezek mellett szinte képtelen voltam valami egyedit kitalálni, ami csak az enyém. Alapvetően rengeteg zenét hallgatok, néha már-már úgy éreztem, érdemes lenne a villamost és a körülöttem lévő embereket hallgatni az épp aktuális lejátszási listám helyett – hátha ezzel is kicsit „megtisztítanám” a gondolataim.

Ugyanakkor, szerettem volna kicsit eltérni a megszokottól. Ez leginkább a sebességben nyilvánul meg, ha másban nem is. A legtöbbször azt vettem észre, hogy ha drum & bass-ről van szó, az emberek csípőből írják a 174-et vagy a 172-t a tempóhoz. Én terveztem kilépni a mágikus 17…-es kezdés bűvköréből, ezért használtam 180 BPM-et.

Mindenképp szerettem volna introduction-t. Ez igen nagy részét ki is tette a projekttel foglalkozásomnak, napokba telt, mire valami vállalható hangzást sikerült kiimádkoznom azOperátorból. Más szintetizátort egyelőre nem használtam.

Az intro-m 3 sávból áll össze, az alapot a fűrész hangzása adja (1. sáv), melyet a Chorus effekttel igyekeztem „puhítani”, teret adni neki. A MIDI note-ok ebben a sávban non-real time lettek rögzítve.

Az Arpeggiator megfelelően teszi a dolgát, az intro másik fő résztvevőjeként (2. sáv). A note-ok real time-ban rögzítettek, kvantáltak. A Collosion felelős az Electric „üvegesebb” csengéséért. Az Echo szerepe úgyszint a téradás, a Drum Buss pedig egy kicsit erőteljesebb összképet eredményez. A Reverb effekt az egyik személyes kedvencem, a korábbi mixeimben is rengeteget használtam. Eredeti szerepéhez hűen illetve az Echo-val együttműködve, jelen helyzetben is a visszhang egy részét biztosítja. Tapasztalataim szerint megerősíti az Echo-tsaját magában, még visszhangosabb, „sejtelmesebb” lesz tőle a végeredmény.

A 3-as sáv az előző némileg módosított, finomított változata lágyabb rezgéssel,szerepe a folyamatosság fenntartása.

A 4. sáv, ha lehet így nevezni, a kedvenc részem. Sok minden nem volt tiszta a fejemben a készülő munkámmal kapcsolatban (valószínűleg ezért is lett olyan, amilyen), két dologban azonban biztos voltam: az egyik a már említett intro, a másik pedig a szívverés imitálása. Ennek rendkívül egyszerű személyes oka van. Igyekeztem minél élethűbbre csinálni, saját meglátásom szerint ez egész ügyesen sikerült is. A Saturator jelen esetben az erőteljesebb ütésekért felelős.

Az 5. sáv rendkívül egyszerű, fehér zaj és band-pass filter eredménye. A szerepét nehezen tudnám megfogalmazni, elég sután talán úgy hangozna, azt jelzi, valami történni fog utána. Jelen esetben a dobok előfutára.

…és itt kezdődtek a gondok. A 6-os sávban van a legtöbb munkám, még ha ez nem is hallatszik rajta. Számtalanszor lett törölve, majd újra teljesen elölről elkezdve. Egy véletlen folytán az egész projektből a dobok készültek el elsőnek, az intro befejezése után pedig mással sem próbálkoztam, mint összeegyeztetni a kettőt, kitalálni, minek is lesz tulajdonképpen alapja a dob. Ez mögött végtelen mennyiségű youtube videó, olvasás és gyakorlás áll, mégis eléggé értékelhetetlenül sikerült, bármennyire is ez a very first ilyen munkám. Alapvetően a dobokkal (7-es sáv) meg vagyok elégedve, egyedül talán a pergődobom nem az igazi… Bár ehhez hozzá kell tennem, hogy nem igazán tudom mi hiányzik belőle (vagy mi nem), de valahogy mégsem érzem megfelelőnek. Ezen a sávon van egy insert effekt, egy Reverb, mely a végén a puhább lezárást szolgálja.

A hatos sávom a totális kísérletezés, hátha véletlenül sikerül kisütni valamit, ami passzol az összképbe, de ez valljuk be, nem jött össze. Kevésnek éreztem ide a tudásom, a legtöbb videó, amit segítségül hívtam, mind használt hangmintákat és egyéb számomra tilos extrákat. A legnagyobb probléma egyértelműen az volt, hogy én magam sem tudtam, mit akarok, milyen az a hang, aminek a létrehozásán éppen dolgozom. Maguk a note-ok real time rögzítettek, nem kvantáltak.

A 8-as sáv az egyetlen, ahol fellelhető egy darab nem általam szintetizált résztvevő, a cintányér. Ez a sáv csupán a véletlen „kalandozás” eredménye, de végül is bent hagytam a projektben, még ha nem is az eredetileg neki szánt helyen.

Van egy elég erőteljes bakelitlemez-fétisem, imádom a lemez sercegését, ezért is lett a send effekt a Vinyl Distortion. Igyekeztem nem túl tolakodóan, inkább csak az elején hallatni, nem akartam, hogy túl nagy zavart okozzon az összképben.

A hatos és hetes sávon használtam továbbá Limiter effektet, némi kezdetleges masteringet imitálva, több kevesebb sikerrel.
Az automatizáció mindkét formáját alkalmaztam több sávon is.

Összességében vegyesek az érzéseim a munkámmal kapcsolatban. Külön-külön az egyes részekre büszke vagyok, de az egység valahogy mégsem üti meg azt a szintet, amit szerettem volna. Ugyanakkor, kétségkívül érzem magamon, hogy fejlődtem, nem is keveset. Az introval 3 héttel ezelőtt még alaposan megszenvedtem, de most már abszolút átlátom mi kellett hozzá és miért, illetve hogyan tudnám rekonstruálni újra, segítség nélkül. Ezt mindenképp nagy előrelépésként élem meg és nagyon örülök neki. Egyszóval, messze nem tökéletes a munkám,de talán ez nem is probléma még ezen a szinten (tökéletes úgysem lesz soha…). Nagyon sok munkám van benne, és végül is abszolút megérte a befektetett időt.

Egy dologról nem ejtettem szót, ez pedig a MIDI kontroller használata. Ez kimaradt a projektből egyéb okokból kifolyólag. Tisztában vagyok vele, hogy ez -10%-ot jelent, de így tartom fair-nek, hogy leírtam.

Sampling Vizsgamunka – Analízis

A Synthesys modul után rettentő lelkesedéssel vártam a Samplinget. Régóta nyúzom az Abletont, rengeteg mixem, mash-up-om, mash-up mixem van, úgy éreztem, végre valami ismerősebb, inkább amolyan ”hazai pálya” lesz a Sampling, végre dolgozhatok a hangmintáimmal. Természetesen hatalmasat tévedtem. Mint kiderült az, hogy tudom egy-egy funkció mit jelent Live-ban, koránt sem jelenti azt, hogy használni is képes vagyok. 

Az alkotásomat sikerült megvalósítanom a drum & bass stílus keretein belül, csak úgy, mint a Synthesys vizsgamunkám esetében. Ezt én már önmagában sikerként könyvelem el; ezt a műfajt tartom számomra a leginkább kihívásnak, a legösszetettebbnek, a legnehezebben tanulhatónak – és éppen ezért is vonz annyira.

A project tempóját a Synthesys nyomán meghagytam 180 BPM-en, ugyanazon okból kifolyólag, mint korábban. Általában, ha d’n’b-ről van szó, a legtöbb esetben 174 BPM-et látok és pont. Én szerettem volna kilépni a mágikus 17…-es kezdés bűvköréből, ezért választottam jelen esetben is 180 BPM-et. 

Egy dolgot nem tudtam csak ”átlopni” a Synthesysből, a Víziót. Imádom a repülőgépek hajtóműinek hangját, így egyértelmű volt a döntés, hogy azzal akarok dolgozni. Ez persze már önmagában kihívás, hiszen arról értelmes, minőségi felvételt készíteni elég embert próbáló feladat, profi eszközökkel is. Lévén, hogy sem profi eszközeim, sem korlátlan bejárásom nincs a budapesti reptérre (illetve, bármennyire is szeretem a gépeket, azért hajtómű által meghalni sem szeretnék), így maradtam a youtube-os megoldásnál. Így legalább adott volt a lehetőség, hogy a Qantas ”Yam Dreaming” nevű Dreamlinerének hangját használjam fel, aminek külön örültem. A gép neve egész jól passzol a jelen helyzetemhez (”álmodozom”).

A Víziómnak én úgy gondolom, többé-kevésbé meg tudtam felelni. A lead/bassline (az elnevezésekkel még bajban vagyok…) mind hajtóműből készült, vér és veríték árán, az intro-hoz pedig adták magukat a különböző fedélzeti hangok. Itt hiányzott nagyon a saját hangkészlet, sokkal több ideig tartott értékelhető stewardess-t találni, mint hajtómű hangot. Ezt a részt nagyban megkönnyítette volna, ha én magam mondhatom el, hová is fogunk repülni. Az intro minőségével nem is vagyok megelégedve. Túlságosan jól kivehetők a vágási pontok, nem tudtam úgy összemosni, hogy az megfelelően egyenletes, ”puha” legyen. A Reverb is e célból van rajta a 3-as sávon, az egyenletesebb textúrát szolgálja – több-kevesebb sikerrel.

Az első sávom nincs különösebben modulálva, csupán a hangerővel játszottam esetében. Jelen helyzetében szerepe hasonló a fent említett Reverb-éhez. A második sávom a jól ismert beep, figyelemfelkeltés, természetes környezetében a ”fasten your seatbelts” (öveket becsatolni) jelzése. 

A negyedik sáv a felszállás pillanata, illetve az abból kreált átvezető. Rajta már a jól ismert Reverb, illetve egy Transposition Modulation van, ami sajnálatos módon nem látszik, csak hallatszik. Az oka valószínűleg abban rejlik, hogy elmentettem és újra behúztam… Szégyen szemre erre sajnos már nem emlékszem, csak arra, hogy valami hiba csúszott a gépezetbe a Pitchelés során. Ettől függetlenül jól hallható, hogy a hangminta vége még magasabbra vándorol. Maga a hajtómű a felpörgés után nem változtat már a hangján, de az én fülem igényelte a feltranszponálást.

Az ötödik sávon végre megjelenik a Simpler, innentől kicsivel több dolog történik, mint hangminták egymás alá pakolása és Reverb-el összemosása. Az itt lévő, általam csak ”boom”-nak keresztelt Clip az első sávon lévő hangmintából készült. A Drum Buss effekt a célját kívánja felerősíteni. 

A hatos sávom szintén hajtómű, a 8-10-es, freezelt sávokon készült, Samplerrel. A 8-as sávon letranszponált mintát freezeltem, duplikáltam és flatten-eltem, az így létrejött audio file-t húztam rá a Samplerre, ahol tovább moduláltam.

A végeredmény alapvetően nincs warpolva, kivéve az utolsó Clipet. Ezt szándékosan húztam szét, némi változatosságot véve a trackben. Warping szempontjából a legmegfelelőbb választásnak a ”Tones” bizonyult. A 12-es sáv hasonló elven működik, csupán a Warping metódusát állítottam át Beats-re. 

A 16-os sáv szintén hajtóműből készült. A sáv az MZ/X nevet viseli, igazából nem jutott eszembe más a Mézga családon kívül erről a fura végeredményből. Alapja a lefreezelt 8-as sáv, az így keletkezett torzított hangot feltranszponálva értem el az ”UFO”-s hatást, amelyre ismételten a Reverb erősít rá és zárja le a számot.

A 13-14-es sáv a project lelke. D’n’b lévén, egy jó alap csodákra képes, én pedig egyébként sem szeretem a ”túlbonyolított” zenéket. Ebben az esetben csupán az a gond, hogy ez a két sáv nem igazán az én munkám. Mindkettő Live Sound Pack-ből származik. Az első, a 13-as sávon lévő ”80s beats” egy hip-hop alap volt eredetileg, ami 90 BPM-en pörgött. Ezt dupláztam meg én, illetve tettem rá egy minimális EQ-t. A Custom_1 a saját beállított EQ-m, még a mixelős korszakomban használtam sokat és azóta is jó szolgálatot tesz. A Warpolási metódus ezesetben Re-Pitch. Ezt a hangmintát egészen véletlenül találtam, a Samplerrel való ismerkedés során. 

A 14-es sávval más a helyzet (ugyanez a hangminta szerepel a 7-es illetve 15-ös sávon – ez utóbbi esetében a ”Convert Drums to New MIDI Track” technikát alkalmaztam, bár szerepe csupán a tompább kivezetés biztosítása, ami sima EQ-val nem volt az igazi).

Csak nem sikerült megállnom és mégiscsak használtam Kevin Sawka Sound Pack-jének egy darabját, mégpedig ezt a darabját. Fogalmam sincs, ki mennyire van képben a névvel, talán ha azt mondom ő a Pendulum dobosa, már ismerősebb lehet. Rettentően örültem mikor megtaláltam a Pack-et, egyrészt mert totál szemellenzős Pendulum rajongó vagyok, másrészt pedig emberünket hatalmas tehetségnek tartom, már ha dobolásról van szó. A gond azonban, hogy azon az egy szem EQ-n és a 10 BPM-nyi gyorsításon kívül más moduláció nem nagyon van a mintán. Próbálkoztam Samplerrel, Simplerrel, de képtelenség volt belőle bármi jobbat kihozni annál, mint amilyen. Ezen persze nem lepődtem meg, legjobb az lett volna, ha mindent az eddig használt hajtóműből állítok össze és meg sem nyitom ezt a Pack-et. 

Ugyanakkor, az valószínűleg nem ment volna. Nem véletlenül írtam, hogy nagy kihívásnak találom a d’n’b-t, mert számomra valóban az is. A Synthesys során sem voltam kibékülve a kickekkel, pergőkkel stb., Sampling-el pedig pláne nem tudtam volna belőlük értékelhetőt kihozni. A nagy lelkesedés (vagy inkább önbizalom?), amivel beleugrottam a modulba, mind szertefoszlott, és annak ellenére, hogy a Synthesys-t mindvégig lehetetlen küldetésnek éreztem, ott a modul végére mégis megvilágosodtam – és őszintén sosem hittem volna, hogy a Sampling során bármikor is hiányozni fog.

Márpedig most hiányzott. Izgis volt a hajtóművel szórakozás, de valahogy elmaradt az a ’Nirvana’ feeling, amit korábban éreztem. Még nagyon-nagyon sokat kell barátkoznom a Samplerrel, a Simplerrel meg valahogyan ki kellene békülnöm, mert jelenleg nem vagyunk túl jóban.

All in all, egyébként nem tartom annyira rossznak ezt a 2 percet, leszámítva, hogy kicsit ”bűntudatom van” a felhasznált két hangminta miatt. Alapvetően technikailag nem gondolnám, hogy rekordokat döntögettem, hiszen a sávjaim nagy részén csak faék egyszerűségű modulációk vannak. Ugyanakkor, sikerült egész ügyesen megbolondítanom a 787-es hangját (innen a project neve), és azért ennek örülök. Kezdetleges Mastering gyanánt a teljes project hangerejét levettem -4 dB-re, bár néhol így is túlvezérlést mutat, ettől lejjebb már nem akartam vinni. Mindent egybevetve messziről nem tökéletes a leadott munkám, de talán első ilyen próbálkozásnak nem rossz. Még jónéhány barátkozós este a Samplerrel, és remélhetőleg jobban is menni fog majd.

Radiation
Final Projekt – Analízis

            Nem is olyan rég, ha valaki odajön hozzám és megkér, hogy csalogassak már elő egy egyszerű sinus-jelet az Operátorból, valószínűleg kedves egészségedre-t kívántam volna, és továbbmegyek. Érdekes ebbe belegondolni, főleg annak tudatában, hogy néhány órával ezelőtt fejeztem be az első számom masterelését, amiben aztán használtam bőven az Operátorhoz hasonló finomságokból.

            A néhány héttel ezelőtti, beszélgetős óra nyomán elindulva, hagytam magam inspirálódni az említett dolgokból. Így lett végül az ihletforrásom a Chernobyl-i eseménysorozat (nem is igazán a szó szoros értelmében vett sorozat, hanem inkább a tényleges eset). Szeretek azonosulni az olyan emberekkel, akiket hozzám hasonlónak vélek, s ezért is fogott meg annyira a mostanság igencsak mainstream-mé vált katasztrófa. Előhúzta belőlem a jó méllyen alvó vegyészt.

            Mindig is a szívem csücske volt a kémia (legalábbis az egyik), és meglehetősen jó érzés most párhuzamot állítani a zenei alkotásaim között és közte. Ettől függetlenül egy atomkatasztrófa nem sorolható éppen a megéneklendő események közé, úgyhogy igyekeztem nem túl nyilvánvalóvá tenni a zenekészítés során, hogy honnan is ered az ihlet. Nem biztos, hogy mindenki a megfelelő módon értelmezné, ami végső soron érthető is. Részemről ez inkább amolyan emlékállítás, a magam módján, azoknak a hősöknek, akik végtelenül igazságtalan módon merültek feledésbe, s kerültek kiírásra a történelemből az ostoba politikai rendszer miatt.

            A hangulatot hol sikerült eltalálnom, hol nem… Az intro mindenesetre azt hiszem, az első kategóriát erősíti. Az atmoszféra a Synthesys vizsgamunkámból lett átemelve, és végig használatban is marad a projekt során. Itt található továbbá az egyetlen, magából a sorozatból átvett elem, az evakuáláskor használt buszok hangja. Bár ezt is igyekeztem minél jobban eltorzítani, hogy csak éppen hogy felismerhetőek legyenek a járművek (vagy még annyira sem). 

            A projektben igyekeztem minél több hangot saját magam előállítani. Ez sok esetben sikerült is, de hazudnék, ha azt mondanám, 100%-ban enyém az összes hang. A breakbeat-ben van a legtöbb munkám és arra végtelenül büszke is vagyok, hiszen azt akartam a legjobban megtanulni, s lám, sikerült is. Ugyanakkor, a készítés folyamata nagyon jól rávilágított, mik azok a kulcs elemek, amelyekre még bőven rá kell erősítenem. Erre tökéletes példa a bassline, ez az egyetlen része a műnek, ami teljes mértékben modulálatlan, sound pack-es sample (több is van). Lehetne bűntudatom ez miatt, de nincs. Ez az első zeném, azt gondolom, ebben a stádiumban még bőven belefér egy-két ilyen elem. Büszke vagyok, hogy nem 100%-ban előre gyártott hangmintákból dolgoztam, és büszke vagyok, hogy az elsődleges célomat sikerült teljesítenem: élvezni az alkotás folyamatát, nem rápörögni teljesíthetetlen elvárásokra… és jó breakbeat-et írni.

            Ebből adódóan, elsősorban a bassline készítésre fektetném a hangsúlyt a közeljövőben. Mindezt a Simpler és Sampler kötelező használatával, mert e két eszköz még mindig nem tartozik a kedvenceim, és így az erősségeim közé. Elsősorban azért vagyok (voltam) itt a képzésen, hogy saját magamnak bizonyítsak. Szeretném „töviről-hegyire” elsajátítani az elektronikus zenekészítés minden csínját-bínját, és nem feltétlenül azért, hogy ebből vagyonokat keressek, sőt. Saját magam miatt szeretném, hogy elmondhassam, hogy igen, értek hozzá. A képzés során nagyon sok stílussal megismerkedtem (elsődlegesen a többiek prezentációi révén), s ez rámutatott, hogy szeretném én is kipróbálni magam az elektronikus zene több stílusában is. Ez kiütközött a Final Projekten való munkám során is, soksor nehéz volt tartani magam a vonalhoz, amin elindultam. Pongyolán fogalmazva azt mondanám, szeretnék ’pró’ lenni. Aztán persze, ha a munkám tetszik az embereknek, vagy esetleg származna belőle némi bevétel így vagy úgy, az nyilván nem lenne gond. De nem akarom, hogy a megfelelési kényszer mozgassa a kezem amikor zenét írok, vagy épp az aktuális határidők.

            Az alkalmazott zenét – éppen ezért – rettentő távolinak érzem magamtól. Mint ahogyan rajzolni sem tudtam megrendelésre, azt hiszem, zenélni sem tudnék. Rám nagyon jellemző, hogy erőltetve képtelen vagyok „bekapcsolni” a kreatív énem. Nagyon szeretek úgy dolgozni, hogy ami éppen jön, imádom megélni ezt a fajta művészi szabadságot. A megrendelések keretek közé szorítása egyszerűen megölné az alkotás örömét, pont azt, ami (számomra) a legjobb része ennek az egésznek. 

            A konkrét jövőbeli terveim a zenét illetően most nagyon nagyban függnek attól, hogy hogyan alakul az idei év ősze. Ha minden a terv szerint halad és novembertől hivatalosan is kadét leszek a sármelléki pilóta-akadémián, akkor a „nem megy minden egyszerre” elvét követve, a zenét háttérbe kell szorítanom. Na nem annyira, hogy akkor le is törlöm az Abletont aztán kalap kabát, hanem egyszerűen meg kell elégednem azzal, amim jelenleg is van: a laptopommal, a fejhallgatómmal és a korlátozott számú perccel, órával, ami rendelkezésemre áll. 

            Ha azonban, valamilyen oknál fogva mégsem valósul meg a fent részletezett „A” terv, akkor lép életbe a „B” verzió. Mi szerint, megépítem vidéken a már fejben és papírcetlin szépen megtervezett stúdióm, miközben részmunkaidőben megtartom a budapesti állásom. Igyekszem minél tovább fejleszteni magam, az ImPro-ban megszerzett erős alapra felhúzni azt a bizonyos „házat”. Erre több időm és több lehetőségem is lenne, aminek egyébként örülnék. Ezt a verziót ettől tovább egyelőre nem gondoltam, tekintve, hogy nem véletlenül az „A” terv az „A” terv, és nem a „B”. Az a legjobb az egészben, hogy a kettő közül valamelyik mindenképp megvalósul, és bár a „B” csak a második lehetőség, semmiképp nem egy csalódás-bétervről van szó. Ez rendkívül megnyugtató és meglepően jó stresszcsökkentő hatással is bír…

Lényeg ami lényeg, amit biztosan tudok a jövőbeli zenei perspektívámról, azt fentebb már hosszasan kifejtettem. Tanulni, tanulni, tanulni és fejlődni. Ez az én legfontosabb célom az elektronikus zenét illetően.